GYAKORI BETEGSÉGEINK ÉS ORVOSLÁSUK

A daganatos betegség lélektana

„Micsoda képtelenség olyan dolgok miatt aggódni, amelyek egyáltalán nem is léteznek.
Jövő? Tudod, mi a jövő?
Olyan események összessége, amelyek még nem következtek be. Miért veszed el a saját életkedved nem létező dolgok miatt?
A jelenlegi helyzeted egyáltalán nem rossz. Örülj az életednek, akkor arra is több kilátásod lesz, hogy meggyógyulj.”

Elisabeth Haich Beavatás

A kezdetek:

Amikor kiderül valakiről, hogy daganatos, az első reakció a „nincs tovább” érzés, a teljes lelki elbizonytalanodás, halálfélelem.

Az ember hajlamos arra, hogy kívülről, mástól várja a megoldást, tehát az orvostól, a természetgyógyásztól, a családtól, a barátoktól, de végül rájön, a saját Életéért egyedül Ő a felelős, és előbb-utóbb szükséges, hogy a saját életének az irányítását, jelen esetben a gyógyulást is a saját kezébe vegye. Annak a felismerése, hogy „képes vagyok meggyógyulni”, nagyon nagy lépés a teljes gyógyulás felé. Amikor eljutunk oda, hogy elhisszük, hogy képesek vagyunk rá, már mi vagyunk a helyzet ura.

Tehát a hit, az önmagunkba vetett hit, döntő jelentőségű. Sokan tudnak hozzátenni a gyógyuláshoz, támogatni a folyamatot kívülről, de ez önmagában nem elegendő. Minden esetben szükséges a páciens aktív közreműködése, és élni akarása.

Ehhez első körben túl kell lépni az önsajnálaton, be kell ismerni, hogy beteg lett az ember, tudva, és bízva abban, hogy van kiút. Ekkor már beléphetnek a különböző megoldások az ember életébe, könyvek, gyógyítók, alternatív és egyéb gyógymódok formájában. De ezek is csak akkor lesznek hatékonyak, ha nem csak tudunk róluk, elolvassuk, hanem hajlandóak vagyunk az adott megoldásokat alkalmazni is.

A gyógyulásig hosszú az út, tele buktatókkal. Előjönnek a félelmek, a kezelés során megjelenő gyengeség-érzés, a fizikai fájdalmak, a rossz közérzet, a depresszió, egyenesen a halálfélelemig. Bátorságra van szükség ahhoz, hogy az ember őszinte legyen önmagához, és ne akarjon sajnálatot kiváltani a körülötte élőkből.

Minden betegségből meg lehet gyógyulni, az emberi elme csodákra képes. Csak olyan nehézségeket „kapunk” az élettől, aminek a megoldására már képesek vagyunk. A gyógyuláshoz időre, nagyon sok energiára, türelemre és kitartásra van szükség.

Fontos, hogy legyenek előttünk célok, amiket még szeretnénk elérni az életben, amiért érdemes élni, és életben maradni. Ez bármi lehet! Lehet a családunk, a gyermekünk, hogy felnevelhessük, hogy az unokát még a kezünkbe foghassuk, vagy bármi, ami nem szükséges, hogy túl bonyolult legyen.

A nagymamám azt hangoztatta, hogy csak addig szeretne élni, amíg az első unokája megszületik. Sajnos annyira „jól tervezte” ezt, hogy utána el is ment… Úgyhogy érdemes nagyon jól és körültekintően meghatározni a távolabbi célokat.

Ezeket a célokat érdemes kisebb célokra bontani, és rendszeresen átnézni. A legjobb, ha jól látható helyen tartjuk, és naponta elolvassuk.

Szeretettel,

Berkes Judit

http://rakosokesleukemiasok.network.hu/

mellékve

Élvezzük az aromaterápia jótékony hatását!

Az illóolaj és az aromaterápia alkalmazása egészen a régi időkig nyúlik vissza, amikor még gyógynövényeket kezdtek el használni különböző betegségekre.

Sétáljunk ki kertünkbe és szagoljuk meg a virágok illatát, a rózsáét, a levenduláét, vagy épp a konyhában a fűszernövényeket. Érezni fogjuk a csodálatos illatokat, amelyek hatással vannak lelkünkre is.

Az aromaterápiát és az illóolajokat mi magunk is élvezhetjük otthonunkba, ha megtanuljuk, melyik illat mire nyújt gyógymódot. A növények gyökeréből, virágából vagy épp leveléből nyerhetjük ki az olajokat, de nagyon fontos hogy a megfelelő időben a megfelelő érettségi állapotban szedjük le a kívánt részt.

Három különböző módon lehet kinyerni a hatóanyagot a növényekből: desztillálással, préseléssel, vagy kioldással. Számtalan növény és virág vár arra, hogy kipróbáljuk a benne található illóolajok jótékony hatását, bár a kivonásuk nem egyszerű.

Sajtolással pl. a citrusokból nyerhetünk ki illóolajt, a gyümölcs héjából kell kisajtolni az értékes hatóanyagot. A desztillálásnál egy speciális lepárló készüléket kell használni, majd nagy nyomású gőzzel kell átpumpálni a vizet ezután lehűteni így külön válik a víz és az illóolaj.

Az oldószeres kivonatnál egy nagyon bonyolult kémia folyamat zajlik, itt a virágszirmokat vegyszerbe áztatják, majd speciális módszerrel nyerik ki az értékes hatóanyagot. Így már érthető hogy egy 100%-os tisztaságú illóolaj miért olyan ritka és drága termék.

Az aromaterápia kifejezést először René-Maurice Gattefossé használta, amikor is egy laboratóriumi kísérlet során megsérült majd levendulaolaját kent a kezére és rájött, hogy mennyire hatásos. Ezután elkezdett kísérletezni a különböző növényi olajokkal, ezután már egyre több orvos vette át a tudományt.

Ma már széles körben vannak ismeretek a különböző növényi olajok hatásáról, így mi magunk is élvezhetjük otthonunkba akár illatosításra akár egészségünk védelmében.

A ha séket. Ennek hatására a máj cukrot bocsát ki a véripoglikémia okai

A hipoglikémia (hypoglycaemia) olyan állapot, melyben a vércukor (szőlőcukor, glükóz) szintje rendellenesen alacsony.

Normálisan a szervezet meglehetősen szűk határértékek között tartja a vércukor szintjét (kb. 70-110 mg/dl [3,9-6,1 mmol/l]).

Cukorbetegségben a vércukorszint túl magas lesz, míg hipoglikémiában túl alacsony. Az alacsony vércukorszint a szervezet számos szervrendszerében működészavart okoz. Az agy különösen érzékeny az alacsony vércukorszintre, mivel az agy legfőbb energiaforrása a szőlőcukor. Az agy az alacsony vércukorszintre válaszolva az idegrendszeren keresztül adrenalin (epinefrin) felszabadítására serkenti

be, és így a vércukorszint emelkedik. Ha a szint túl alacsonyra esik, az agyműködés romolhat.

Okok

A hipoglikémiának számos különböző oka lehet: túlzott inzulin-felszabadulás a hasnyálmirigyből, túl nagy inzulin- vagy egyéb gyógyszeradag, amit a vércukor csökkentésére adtak cukorbetegeknek, kóros agyalapi mirigy, illetve mellékvese működés, valamint a máj szénhidrát-tárolási vagy szőlőcukor-előállítási képességének zavara.

oglikémia tovább osÁltalánosságban a hipoglikémiát gyógyszerrel kapcsolatos, illetve gyógyszerrel nem kapcsolatos kategóriákba lehet sorolni. A legtöbb hipoglikémiás eset cukorbetegségben fordul elő, és gyógyszerrel kapcsolatos. A nem gyógyszerrel összefüggő hipztható éhezési hipoglikémiára, mikor a hipoglikémia koplalás során lép fel, és reaktív hipoglikémiára, mikor a hipoglikémia étkezés, általában szénhidrátok fogyasztásának ellenreakciójának végeredményeként jelenik meg.

A hipoglikémiát leggyakrabban inzulin vagy más gyógyszer (szulfonilurea) okozza, amit a vércukorszint csökkentésére adnak a betegnek. Ha az adag túl magas az elfogyasztott ételmennyiséghez képest, a gyógyszer túlságosan lecsökkentheti a vércukorszintet. A súlyos hipoglikémia elsősorban hosszabb ideje fennálló, súlyos cukorbetegségben fordul elő. Ennek az az oka, hogy e betegek hasnyálmirigy szigetsejtjei nem termelnek elegendő glukagont, és a mellékvese nem képez megfelelő mennyiségű adrenalint - ezek a legfőbb, azonnal működésbe lépő mechanizmusok, melyekkel a szervezet ellensúlyozza az alacsony vércukorszintet. Sok más, nem a cukorbetegség kezelésére használt gyógyszer okozhat hipoglikémiát, például a pentamidin, amit az AIDS-hez kapcsolódó tüdőgyulladások kezelésére alkalmaznak.

A hipoglikémia oka néha pszichés zavar; ilyenkor a betegek titokban inzulint vagy vércukorszint-csökkentő szereket adnak maguknak. Általában azokról hihető, hogy ezt teszik, akik hozzáférnek ezekhez a gyógyszerekhez, pl. egészségügyi dolgozók, vagy cukorbetegek rokonai.

Az alkoholfogyasztás is kábulat létrehozásához elegendő hipoglikémiát okozhat, általában azokban, akik hosszú időn át sokat isznak anélkül, hogy ennének és ezért kiürültek a máj szénhidrát raktárai. Hipoglikémia okozta kábulat még olyan személyekben is előfordulhat, akinek véralkoholszintje az autóvezetéssel kapcsolatban törvényileg engedélyezett szint alatt van. A rendőrség és a kórházi felvételi osztály személyzete esetleg nem veszi észre, hogy egy alkoholos leheletű, kábult személy hipoglikémiás, és nem csupán részeg.

Hosszan tartó, megerőltető testedzés ritkán hipoglikémiát idéz elő egyébként egészséges emberekben is. Elhúzódó koplalás csak akkor okoz hipoglikémiát, ha az illetőnek egy másik betegsége, különösen, ha agyalapi mirigy vagy mellékvese-elégtelensége van, valamint, ha nagy mennyiségű alkoholt fogyaszt. A máj szénhidrátraktárai annyira lecsökkenhetnek, hogy a szervezet nem tudja a megfelelő vércukorszintet fenntartani. Néhány emberben, aki májbetegségben szenved, már néhány órás koplalás hipoglikémiát okozhat. Azokban a csecsemőkben és gyermekekben, akiknek a cukrok anyagcseréjében résztvevő bármelyik enzime rendellenes, hipoglikémia alakulhat ki étkezések között.

Egyes emberekben, akik a gyomorműtétek bizonyos fajtáin estek át, kialakulhat hipoglikémia étkezések között (alimentáris hipoglikémia, a reaktív hipoglikémiák egyik fajtája). Ennek az az oka, hogy a cukrok nagyon gyorsan szívódnak fel, ami túlzott inzulintermelésre serkent. Az inzulin magas szintje a vércukorszint gyors esését okozza. Ritkán előfordul az alimentációs hipoglikémia olyan emberekben is, akiket nem műtöttek. Ezt az állapotot ismeretlen eredetű (idiopátiás) alimentációs hipoglikémiának nevezik.

A múltban az orvosok olykor reaktív hipoglikémiát kórisméztek, ha étkezés után 2-4 órával hipoglikémiához hasonló tünetek jelentkeztek, vagy hipoglikémiát diagnosztizáltak egyes enyhe tünetek (főleg fáradtság) esetén. A rosszullétek alatt levett vércukor azonban nem igazol valódi hypoglikémiát. Megpróbálták a reaktív hipoglikémiát orális glükóztolerancia-teszttel kiváltani, de ez a vizsgálat nem tükrözi pontosan, hogy mi történik egy rendes étkezés után.

A reaktív hipoglikémia egyik, csecsemőkben és gyermekekben előforduló fajtáját, a gyümölcscukrot (fruktózt) és tejcukrot (laktózt), valamint a leucin nevű aminosavat tartalmazó ételek okozzák. A gyümölcscukor és a tejcukor megakadályozza a szőlőcukor felszabadulását a májból; a leucin pedig az inzulin túltermelésére serkenti a hasnyálmirigyet. Bármelyik esetben alacsony vércukorszint az eredmény, rövid időn belül e tápanyagokat tartalmazó ételek fogyasztása után. Felnőttekben alkohol együttes fogyasztása cukorral, például gin-tonik formájában, reaktív hipoglikémiát válthat ki.

A túlzott inzulintermelés is okozhat hipoglikémiát. A bőséges termelést a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjének daganata (inzulinoma) okozhatja, vagy ritkán ezen sejtek kiterjedt burjánzása. Ritkán hasnyálmirigyen kívüli daganat okoz hipoglikémiát egy inzulinhoz hasonló hormon termelése révén.

A hipoglikémia ritka oka lehet egy autoimmun betegség, melyben a szervezet antitesteket termel az inzulin ellen.s Az inzulin szintje rendellenesen hullámzik a vérben, amint a szervezet túlzott mennyiségű inzulint termel, hogy megbirkózzék az antitestekkel. Ez az állapot előfordulhat olyan emberekben is, akiknek van cukorbetegségük és olyanokban is, akiknek nincs.

Hipoglikémiát okozhat vese- vagy szívelégtelenség, rák, alultápláltság, rendellenes agyalapi mirigy- vagy mellékvese-működés, sokk és súlyos fertőzés. Kiterjedt májmegbetegedés - például vírusos májgyulladásból, cirrózisból vagy rákból eredően - szintén létrehozhat hipoglikémiát.

Tünetek
A szervezet a vércukorszint esésére először adrenalin (epinefrin) felszabadításával válaszol a mellékvesékből és bizonyos idegvégződésekből. Az adrenalin serkenti a cukor felszabadítását a szervezet raktáraiból, de szorongásos rohamra emlékeztető tüneteket is okoz: izzadást, idegességet, reszketést, gyengeséget, erős szívdobogást és néha éhséget. A még súlyosabb hipoglikémia csökkenti az agy szőlőcukor ellátását, ami szédülést, zavartságot, fáradtságot, gyengeséget, fejfájást, nem helyénvaló viselkedést okoz, ami összetéveszthető részegséggel, ezen kívül kiválthat a koncentrációra való képtelenséget, látási rendellenességeket, epileptikus rohamokat és kómát. Elhúzódó hipoglikémia maradandóan károsíthatja az agyat. Mind a szorongáshoz hasonló tünetek, mind az agyműködés romlása kezdődhetnek lassan vagy hirtelen, s enyhe rossz közérzettől súlyos zavartságig vagy pánikig haladhatnak előre perceken belül. A leggyakrabban azok érintettek, akik inzulint kapnak, vagy szájon át szedhető vércukorszint-csökkentő szereket szednek.

Inzulintermelő hasnyálmirigy-daganat esetén, a tünetek általában korán reggel fordulnak elő az éjszakán át tartó koplalás után, különösen, ha a vércukor-raktárakat reggeli előtti testmozgás még jobban kimeríti. A betegekben eleinte csak ritkán jelentkeznek a hipoglikémiás epizódok, de hónapok, vagy évek múlva ezek az epizódok gyakoribbak és súlyosabbak lesznek.

Kórisme
Az orvosok megmérik a vércukor-, aztán az inzulinszintet, ha egy nem cukorbeteg, egyébként egészséges emberben szorongás, ittassághoz hasonló viselkedés, vagy a leromlott agyműködés fentebb leírt egyéb tünetei fejlődnek ki.

A hipoglikémia tünetei ritkán alakulnak ki, míg a vércukorszint nem esik 50 mg/dl (2,8 mmol/l) alá, habár esetenként kialakulhat némileg magasabb szinteknél is. Más betegekben nem alakulnak ki a tünetek, míg a cukorszintjük sokkal alacsonyabb nem lesz. Alacsony vércukorszint a hipoglikémia tüneteivel megerősíti a kórismét. Ha a tünetek a vércukorszint emelkedésével, cukor fogyasztását követő néhány percen belül enyhülnek, ez alátámasztja a diagnózist.

Az orvos a rendelőben méri a vércukrot. A vércukorszintet otthon is lehet vizsgálni, egy, a tünetek kifejlődésekor az ujj megszúrásával nyert vércseppből vércukoszintet vizsgáló eszköz használatával, de a vércukorszint otthoni megfigyelését csak cukorbetegeknek tanácsolják. Az orális glükóztolerancia-tesztet, amit gyakran a cukorbetegség kórismézésére használnak, ritkán használják hipoglikémia kórismézésére, mert az eredmények gyakran félrevezetők.

Az orvos majdnem mindig meg tudja találni a hipoglikémia okát. A beteg kórtörténetén, az általános orvosi vizsgálaton és egyszerű laboratóriumi teszteken kívül a kóreredet meghatározásához általában nincs szükség egyéb vizsgálatokra. Néhány beteget viszont kórházba kell fektetni kiterjedtebb vizsgálatok elvégzésére. Ha az orvos autoimmun eredetű hipoglikémiát tételez fel, a vért inzulinellenes antitestekre vizsgálják.

Koplalás alatti (néha akár 72 órát történő) inzulinszint mérés lehet szükséges annak eldöntéséhez, hogy az illetőnek van-e inzulintermelő daganata. Elméletileg a daganat helyét meg kell határozni sebészi beavatkozás előtt. Ugyanakkor, habár a hasnyálmirigy inzulintermelő daganatainak egy része megjeleníthető komputertomográfiával (CT), mágneses magrezonancián alapuló képalkotó eljárással (MRI) vagy ultrahanggal, a daganatok általában olyan kicsik, hogy nem észlelhetők ezekkel a képalkotó eszközökkel. Gyakran sebészeti feltárás szükséges az inzulintermelő daganat felfedezéséhez.

Kezelés

A cukor bármely formában történő fogyasztása után a hipoglikémia tünetei perceken belül enyhülnek. Adható például édesség, szőlőcukor tabletta, egy pohár gyümölcslé, egy pohár több evőkanál cukrot tartalmazó víz vagy egy pohár tej; utóbbi tejcukrot (laktóz) a cukor egy fajtáját tartalmazza. Akinek visszatérő hipoglikémiás epizódjai vannak, különösen a cukorbetegek, gyakran szőlőcukor tablettát tartanak maguknál legszívesebben, mert a tabletták gyorsan fejtik ki hatásukat és meghatározott mennyiségű cukrot szolgáltatnak. Mind a cukorbeteg, mind a nem cukorbeteg hipoglikémiások számára előnyös, ha a cukor fogyasztását követően hosszan ható szénhidrátot biztosító ételt (pl. kenyér vagy keksz) esznek. Ha a hipoglikémia jelentős vagy hosszan elnyúlik, és cukor bevitele szájon át már nem lehetséges, az orvosok intravénásan adnak szőlőcukrot, hogy megakadályozzák a súlyos agykárosodás kialakulását.

Azok az emberek, akiknek az esetében tudott, hogy súlyos hipoglikémiás epizódok alakulhatnak ki, a vészhelyzetek kivédésére glukagont hordhatnak magukkal. A glukagon egy fehérjehormon, amit a hasnyálmirigy szigetsejtjei választanak el, és arra serkenti a májat, hogy nagy mennyiségű cukrot állítson elő szénhidrátraktáraikból. Injekció formájában adják, és általában 5-15 percen belül helyreállítja a vércukorszintet.